Munkámból adódóan – hiszen egy régiségkereskedésben dolgozom
– előfordul, hogy más városokba is elvisznek a főnökeim egy-egy kiállításra
vagy aukcióra. Szerencsés voltam, mert két ilyenen is részt vehettem.
Először, két hete, a kollégáimmal Canterburybe mentünk, hogy
eladjunk néhány bútort és ezüstkészletet, de az aukciós ház vezetője nem kínált
eleget, úgyhogy eredménytelenül tértünk vissza.
Második utunk egy Newarki vásárba vezetett. Október 10.,
hajnali 2 óra, Broadstairs. Az időjárás szörnyű volt, zuhogott az eső és fújt a
metszően hideg szél. A főnököm, David vezette a kisteherautót, miközben Simon
és én aludni próbáltunk. Newarkba körülbelül fél 6-ra értünk, kirakodtuk a
portékáinkat és kínálgattuk az érdeklődőknek. Délután azonban katasztrófa
történt: a feltámadó szél felborította az áruinkat és sok kerámia eltört.
Mindent vissza kellett gyorsan pakolnunk a kocsiba. Választanunk kellett: vagy
hazamegyünk dolgavégezetlenül, vagy további 15 fontot fizetünk helypénzként.
Utóbbit választottuk. Reggel fél 7-kor keltünk, lezuhanyoztunk, de az idő hideg
volt, és kevés vásárló jött. Az út a vártnál rosszabbul sikerült, alig néhány
holmit sikerült eladnunk, valószínűleg az időjárásnak köszönhetően. Délután
2-kor hazaindultunk, de sajnos dugóba kerültünk, és csak nagyon lassan értünk
haza. Egész úton a szerencsétlenségsorozatunkról beszélgettünk… Mindenesetre
életre szóló élmény marad ez az út!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése